Álomrengeteg
2. fejezet (Rosalie szemszöge)
A sötétségfátyla lassan beborította a tájat. Mint egy fekete könnycsepp, úgy csillogtak a pocsolyák az utcán. A vékony ablaküvegen keresztül méregettem a tájat. Hangosan kifújtam a levegőt, és egy hideg érintést éreztem meg a vállamon, majd puha ajkait nyakamon. Megfordultam, és nagy hibát követtem el. Belenéztem a szemeibe, azokba a tökéletes aranybarna szemekbe. Csontjaim „elolvadtak” és készségesen borultam szerelmem karjaiba. Mosolyogva hajtottam fejem Emmett márvány mellkasára. Mélyen belélegeztem édes, mámorító illatát. Karjait derekam köré fonta, és halkan a fülembe búgta:
- Nessie ma este itt alszik. – Arcomra pedig levakarhatatlan vigyor ült ki. Imádtam ezt a kis vörös hajú tündérkirály lányt. Hihetetlen, hogy egy ilyen elragadó lény létezzen. Földöntúli csoda.
Halk kopogás moraja szűrődött a szobába.
- Szabad – szóltam.
Nessie lépkedett be a szobába. Napról napra nagyobb. Sóhajtottam magamban. Most egy hároméves kislánynak felelne meg kinézetre.
Halványan rámosolyogtam, és ő egyből felém szaladt, én pedig a karjaimba kaptam őt, és szorosan magamhoz öleltem.
- Szia, kicsi lány – suttogtam a fülébe, mire ő édesen felkuncogott.
- Szia Rosie – vigyorgott a kis törpe, majd Emmett - re villantotta tökéletes foksorát, Em pedig ijedtséget színlelve hátrébb húzódott. Renesmee hangos nevetésbe tört ki.
- Hé csajszi, a szívinfarktust hozod rám – viccelődött kedvesem.
- Bocsi, Em bácsi – mosolygott még mindig Nessie.
Későre járt, és mégse hagyhatom, hogy az unokahúgom koszosan bújjon ágyba. Ilyenkor mindig a mi szobánkban aludt Renesmee. Édesen szuszogott álmában, és látványa újra- és újra megdobogatta nem létező szívem. A gondolataim folyton egy ilyen kislány körül cikáztak. Legnagyobb álom volt, hogy egy ilyen gyermeket, szerető és ölelő karjaim között tartsak. A sors kegyetlen tréfát űzött velem, de most mégis megadta azt a lehetőséget – ha nem is a saját gyerekem – de egy csoda, mert Renesmee maga a csoda, életét végigkövessem, és itt legyek neki, mint egy biztos pont, egy lelki támasz.
Nessie hatalmas ásítása ragadott ki gondolataim közül.
- Ideje fürödni – mondtam neki mosolyogva.
- Rendben – sóhajtotta – de csak ha elkapsz! – kiáltotta, majd el is tűnt a szemem elől.
- Úgy látom cicám, hogy játszanak veled – kacagott Emmett.
- Nem sokáig – válaszoltam ravasz vigyorral az arcomon, majd Nessie után rohantam.
Követtem édes, mézes illatát. Nem volt az a tipikus csábító vámpír illata, de nem is hasonlított ember vérre. Inkább, mint a cukros alma. Kívül édes, csábító. Bellül ízeltes, átlagos. Igen, ez a megfelelő hasonlat. Mint a vámpírok, kívül elkápráztatóak, és mint az emberek belül: Ízletesek, és átlagosak, hiszen mindegyik ugyanazt rejti magában. Edward szobájában éreztem a legintenzívebben Nessie illatát, így berontottam az üvegekkel körbehatárolt szobácskába, és huncut mosollyal az arcomon az ágyra vetettem magam. Pontosabban Nessie-re. Épségére vigyáztam, egyik kezemmel támaszkodtam az alattunk besüppedő ágyon, hogy még véletlenül se nyomjam össze testsúlyommal.
- Megvagy! – jelentettem ki büszkén.
- Rendben, irány a kád! – kiáltott fel kacarászva.
Karjaim közé kaptam kicsiny törékeny testét, és a fürdőbe „cipeltem”. Megengedtem a fürdővizet, és lábra állítottam a kisasszonyt. Levettem róla ruháit és a szennyesbe dobtam. Majd „bedobtam” a kádba Renesmee-t. A kád szélén gumikacsák sorakoztak Nessie kiskorúságára utalva, holott ő már sehol se volt kislány.
Hirtelen ötlettől vezérelve a színes kacsák után kaptam, és bedobtam a vízbe őket. Renesmee értetlenül tekintettem arcomra.
- Indulhat a Gumikacsa háború – nevettem fel.
Nessie szemei úgy kikerekedtek, hogy azt hittem helyből kiesnek.
- Csak vicceltem – rántottam meg a vállam.
Renesmee ügyesen lefürdött. Büszke voltam rá. Hihetetlen, hogy egy ilyen kicsi lány ennyire értelmes legyen. Nessie-t egy törülközőbe csavarva vittem vissza férjemmel közös szobánkba. Kezemben pihenő lánykával egyszerre kiáltottunk fel meglátva Emmett-et.
- Kifelé – mondtuk kuncogva.
- Megyek már – sóhajtotta szerelmem, majd készségesen kisétált a szobából.
Renesmee-t egy rózsaszín pizsamába öltöztettem, majd lefektettem az ágyba.
- Mesélj nekem – kérlelt selymes vámpír hangon. Már most betudja vetni ezt a képességét is, kész. Mi lesz, ha nagy lesz? Az utcán sétálva a fiúk elbotlanak majd a saját lábukba, csupán Nessie látványától?
- Rendben – mondtam végül – Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, élt egy vámpír fiú. Ez a vámpír fiú nagyon magányos volt és sehol se találta a helyét a világban. Volt neki egy anyatigris jellemű nevelő anyukája, egy okos doktor jellemű panda, nevelő apukája, egy nagy mackós fogadott bátyja, egy páváskodó fogadott nővére, egy örökmozgó kiscica húga, egy alattomos róka öcsköse, és Ő volt maga az oroszlán. Ez volt az ő kis családjuk. A kiscica és a róka boldogan éltek egymással, a páva és a mackója leteperték egymást, még a panda és a tigris szerelmesen éldegéltek. Az oroszlán magányos volt, és belül hiányzott belőle valami. Valami, mely a lelkét foglalta magába. Ám egyszer, az oroszlán rábukkant az ő igaz szerelmére. Szegény védetlen bárány akkor még nem tudta, hogy mi vár rá. Az oroszlán nehezen, de végül beismerte, hogy a báránykával való első találkozásukkor már ott volt az bizonyos szikra. – mondtam miközben éreztem, hogy boldogság ered szét testemben – Az oroszlán elkövetett sok- sok dolgot, amiért a bárány szemében rossz állatkának tűnhetett volna fel, de Ő ezt nem tette. Megértette inkább vele, hogy az ő szerelme nem fog más ajtajánál kopogtatni soha, csak az oroszlánén. Boldog napok gyülekeztek az életükbe, de egy váratlan napon a napocskát eltakarták a viharfelhők. Az oroszlán féltette egy másik lénytől szerelmét. Ám a nagy csapat összefogott, és ők győzedelmeskedtek minden háborúban, ami rájuk várt az élet során. A kettőjük kapcsolata szent volt, lenyűgöző. – mondtam elismerő hangon.
Nessie szép lassan elszunyókált mellettem az ágyban, én pedig boldogan figyeltem kis testét.
Rá kellett jönnöm, hogy Edward és Bella valójában milyen veszedelmes, és káprázatos utat jártak be. Az ő történetükre gondolva a szerelem szó jut eszembe, hiába érzem ezt az érzést megfogalmazni mégse tudom. Egy olyan fantasztikus dolog, mely bejárja porcikáid és felpezsdíti azokat. Másra nem vágysz, csak szerelmedre, minden pillanatban forró ajkira kiéhezve zihálsz, mint egy maratoni futás után.
Végig simítottam Nessie vörösen csillogó haján, és nagyot sóhajtottam. Egyszer majd egy vérfarkas kezei közt kell tudnom. Tudatomban áll, hogy az az idő még messze van, de mindenre fel kell készülni.
Emmett nyitott be a szobába. Kezét hívogatóan kitárta előttem, én pedig fájó szívvel az ágyon hagytam nyugodtan szunnyadó unokahúgom. Kézen fogva lesétáltunk a nappaliba, ahol a kanapén Jasper ölében Alice foglalt helyet.
- Sziasztok – köszöntem halkan.
- Nessie? – kérdezte csillogó szemekkel Alice.
- Alszik – morogtam rá, nem akartam, hogy felkeltse.
Mindenki a csönd kincsébe rejtőzött, és szerelme arcvonásait pásztázta tekintetével.
- Ti tudjátok, hogy Bella miért mondta azt Edwardnak, hogy az alkonyat az ő napszakuk? – kérdezte hirtelen Jazz.
- Azt hiszem, hogy én igen – mondtam.
- És elárulod? – kérdezte Jasper, miközben éreztem, hogy nyugtalanító hullámokkal bombázta testem.
- Persze – sóhajtottam végül – „Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.” - mondtam Bella hangját utánozva.
- És te erről honnan tudsz? – kérdezte meglepetten Alice.
- Hát, a múltkor egészen véletlenül meghallottam… amikor elsétáltam Edward szobája mellett. – mondtam durcásan.
- Nyugi baby, gondoltuk, hogy nem csaptál fel gondolatolvasónak – simított végig combomon Emmett.
- Helyes – rajzoltam körbe Em szemei alatt lévő karikákat.
Mély levegőt vettem, belélegezve szerelmem illatát. Tüdőm megtelt mámorító illatával.
Most már tudtam, hogy a szerelem nem csak egy érzést, vagy egy lényt foglal magába. A szerelem szót nem lehet leírni, csak érezni. Nekem vad- édes tüze égette bőröm, és ereimben vadul csordogált a vágy. Emmett arany szemeibe néztem, és elvesztem. Boldog, önkívület leni állapotban lebegtem a szerelmes felhők körében.
Megjegyzéseket várok! ;) Puszi♥
